Másfajta színház – kezdő elmével [HU]

Megjelent: Erdélyi Riport, 2015.08.17. 

Kérdezett: Simon Judit

 

Elvégezte a színművészeti egyetemet, a kolozsvári magyar színhához szerződött, majd rövid időmúlva, workshok szervezőjeként tűnt fel a neve, és most a Shoshin Színházi Egyesület egyik alapítója és (Györgyjakab Enikő mellett) vezetője. Miért döntött úgy, hogy elhagyja a kőszínházat az alternatív javára?

 

Szükségem volt egy szabadságra és aztán egy fórumra, amin keresztül bejárhatom azokat az utakat, sikátorokat és – miért ne? – zsákutcákat, amelyek érdekelnek, vonzanak. Meg akartam választani a tanulás formáit. Megtörténhetett volna félúton is, kompromisszumokkal, de másképp döntöttem. Ez nem vesz el semmit egyetlen kőszínháztól sem, ez egy személyes szükséglet. Ugyanakkor, némileg ódzkódom ettől a kifejezéstől, hogy „alternatív”. Legalábbis úgy gondolom, hogy a dolog sokkal összetettebb, mint a kőszínház-alternatív dichotómia, de ehhez egy mérhetetlenül hosszabb beszélgetésre lenne szükség, és több szempontra, mint a kettőnké.      

 

Miért gondolja, hogy szükség van Erdélyben egy újabb alternatív társulatra, társulásra?

 

Nemcsak Erdélyben, de bárhol szükség van arra, hogy valakik egy (több), a szokásostól eltérő nézőpontból közelítsék meg ugyanazt a tárgyat. Nevezzük társadalmi kubizmusnak. Persze ennek feltétele, hogy a megközelítés legitim legyen, átgondolt, hogy magas szinten legyen végrehajtva, hogy ne üresen ismételje a meglévőt stb. Törekszünk erre.

 

Tudom, mi a színházi egyesület, de azt nem tudom, mit fed a Shoshin név. Elárulná, hogy miért ezt a nevet választották?

 

A Shoshin a zen buddhizmusból származik, és jelentése: „a kezdő elméje”. Azért választottuk ezt a nevet, mert a kezdő elméjére jellemző nyitottsággal, kiváncsisággal, tettvággyal szeretnénk megközelíteni mindent, aminek nekifogunk. Ez nagy kihívás: előítéletmentesnek maradni akkor is, amikor már látszólag sok mindent tudsz a figyelmed tárgyáról. Ez a professzionalizmus zsákutcája tud lenni, és megint összefügg a minőséggel. Persze ezt is sokat tudnánk vitatni, de állapodjunk meg annyiban, hogy van hideg minőség, és van meleg minőség. Forró is van, ezt kevesen tudják. A legrosszabb a langymeleg. Ezt sokan tudják.

 

Milyen céllal alakult az egyesület?

 

A fentebb említettek mellett legfőképpen azzal a céllal, hogy megvizsgálja, milyen módszerek állnak a színház rendelkezésére, hogy egyenes úton hasson az egyénre és a társadalomra. A színház ugyanis sokkal több, mint „előadás”. Aztán ezeket az eszközöket párbeszédbe kell helyezni más szakmákkal. Divatos szó erre az „interdiszciplinaritás”. De amikor a Kidei Alkotótérben szervezett nemzetközi workshopunkon, a falubeliekkel való találkozó estéjén a gitár hátlapján történő perkúció és az improvizált hegedűjáték találkozott azzal, ahogy a helyi kántor a kaszát élezte, az nem csak interdiszciplinaritás volt. Az a természet volt. Ez látszott abban a megigézettségben, amivel az emberek nézték.

 

Miben tér el a Shoshin Színházi Egyesület a többi alternatív színházi kezdeményezésektől, társulatoktól?

 

Ha bármiben is, akkor azokban a dolgokban, amikről fennebb beszéltünk. De azt hiszem, hagynunk kell, hogy ezt az idő határozza meg.

 

Mi a sajátosságuk a Shoshin produkcióknak, melyeket mintegy ars poetica tudna megfogalmazni?

 

Frissnek lenni, őszintének, hitelesnek, és az, hogy az említett szavak ne váljanak szlogenné.

 

Szabadtéren játszanak, mi történik, ha esik az eső? Mi lesz, amikor beáll a hideg?

 

Egyelőre egy előadásunkat, az Antigoné családját játsszuk szabadtéren, bár ez egy rendkívül izgalmas útnak bizonyult, amit a jövőben szeretnénk fejleszteni – egy olyan műfajról van szó, aminek itt elkopott a hagyománya, pedig a XX. és a XXI. században nagyon sok értékes mű született ebben a műfajban a világ más tájain. Értelemszerűen, amikor beáll a hideg, nem játszunk. Reméljük, hogy újra meleg lesz.

 

Az egyesület neve angolul jelenik meg, a műhelymunkák alatt is – tudtommal – ez a közös nyelv. Ez a nemzetköziséget, a színház határtalanságát, illetve azt kívánja megmutatni, hogy még ez a művészet sem nyelvhez kötött?

 

Fontos nekünk, hogy állandó (és bővülő) kapcsolatban legyünk az Erdélyen, Románián kívüli emberekkel, csoportokkal, és az is ugyanolyan fontos, hogy az országon belül ne csak a magyarokat célozzuk meg. Fontos a kitekintés.  Ez persze két szükséglettel is összekapcsolódik: milyen nyelven jelentesd meg a logodat az oldaladon, ha magyarokhoz, románokhoz, és külföldiekhez is akarsz szólni? Milyen nyelven vezeted le a workshopokat, ha a tanár külföldi, de magyar, román és nemzetközi résztvevők is vannak? Egyébként nyelvtől függetlenül szükség szerint mindig fordítunk románra is és magyarra is. A színház egyébként valóban nemzetközi, határtalan és nem nyelvhez kötött – bár nem szándékunk, hogy ezt bizonygassuk.

 

Az előadások is angol nyelvűek?

 

Az Antigoné családja: a vakság történetei legnagyobbrészt magyar nyelvű, de van benne román, angol, és olasz is. Ennek a magyarázata megint egyszerű: románok és olaszok is játszanak benne. Az új előadásban (Egy távoli emlék töredékei), ami a kommunizmust taglalja, magyarul és románul vannak a szövegek. Ez megint adja magát, mindannyian benne voltunk.

 

Kik rendeznek és kik játszanak az előadásaiban?

 

Az Antigonét Raúl Iaiza argentin-olasz rendező és pedagógus rendezte, és magyar, román, olasz hivatásos színészek (köztük a kolozsvári magyar vagy a nemzeti színház színészei), illetve színisek és nem hivatásos művészek (hogy megint kategóriákat használjunk, „amatőrök”) játszanak benne. Az új előadást én rendezem, és ezúttal csak magyarok játszanak, végzett színészek és fiatal színisek. De a kapuink nyitva állnak. Megpróbálunk előbb vagy utóbb helyet találni bárkinek, aki komolyan érdeklődik. Ez nem csak színészekre vagy rendezőkre értendő. Lényeges, hogy mi nem egy társulat vagyunk, és nem az a kizárólagos célunk, hogy előadásokat hozzunk létre. Ez csak egy szelete a tevékenységi körnek.

 

Az Antigoné előadásáról, amely szintén nemzetközi stábbal készült, azt olvastam, hogy áthelyezte a hangsúlyokat a családra, a családon belüli drámákra. Mennyire jellemző a Shoshinra, hogy újraértelmez?

 

Remélem, nagyon.

 

A jó színház jellemzője, hogy mindig az adott korról, az adott társadalomról, ennek egyéneiről szól. Miről akar beszélni, mire akarja a Shoshin felhívni a figyelmet?

 

Az adott korra, az adott társadalomra, és annak egyéneire.

 

A KaravanAct utazó színházi fesztivált első alkalommal rendezi meg a Shoshin Színházi Egyesület, azzal a céllal, hogy újragondoljon és életre keltsen egy régi hagyományt: az utazó színházak, utazó társulatok hagyományát. Ezt más szóval vándorszínháznak hívják. Van valamilyen különbség a Vajdaságban, a Bánságban működő vándortársulatok és a Shoshin között?

 

Igen, ez alapvetően egy fesztivál, ami utazik. Ebben van az újragondolás lényege.

 

A KaravanAct programját tekintve új, az Antigonet leszámítva, ismeretlen vagy alig ismert szövegeket dolgoznak fel. Ez is a programjukhoz tartozik?

 

Inkább úgy fogalmaznék, ismert drámai művek nincsenek. Ez talán a programhoz tartozik, és egy olyan színházcsinálási elvhez, amire itt Erdélyben megint túl kevés példa volt, olyannyira, hogy nincs rá – tudtommal Magyarországon sem – szakszó: a „devised” színházhoz. De a szerzők, akiknek a szövegeit az előadások használják, többnyire mégis ismertek: Brecht, Rilke, Pasolini, Borges, Szilágyi Domokos vagy Bajor Andor műveit sokan ismerik. Ha nem, akkor ez jó alkalom a találkozásra.

 

Szintén feltűnt, hogy a műsorukon fontos kérdésekkel foglalkoznak, sajátok helyzetekben jelenítik meg az embereket. A nyári előadások, a vándorszínházak jellemzője a könnyedség a vidámság. Milyen fogadtatásra számít a közönség részéről?

 

Úgy érzem, nincs ellentmondás. A fontos kérdések nem zárják ki a humort. Ugyanígy a humor sem szabad kizárja az esszenciális kérdések súlyát. A természetben is sok a humor. Akik eljönnek, azok remélhetőleg érzékelni fogják ezt a kiegyensúlyozottságot.

              

Milyen közönségnek szánja a Shoshin előadásait.

 

Befogadásra nyitott közönségnek.

 

Kérem, beszéljen egy keveset a vendégtársulatokról, a vendégelőadásokról, de az önök produkciójáról is.

 

Egy vendégtársulat van, a milánói Regula contra Regulam, akik három előadással lesznek jelen, ezek között van két koncertelőadás, egy „gyerekeknek” és egy „felnőtteknek”. Koncertelőadás alatt nem egy színészzenekar koncertjét kell érteni, ennél összetettebb az ügy. A Regulásoknak nagyon izgalmas műfajt sikerült létrehozniuk ebből az ötvözésből. És van a harmadik előadás, a Stand’al mondo, senza’l mondo, ami XIII. századi olasz laudákon (dicshimnusz) alapul. Ez volt az első alkalom, hogy nem latinul írtak szövegeket, hanem vulgáris olaszban. Ez is egy nagyon izgalmas műfaj, az előadás gyakorlatilag drámai cselekménnyel megtöltött laudák sorozata, odavágó szövegekkel ötvözve (Meister Eckhart, Rilke, Anne Sexton, Khalil Gibran), egyfajta „világi liturgia”. Megfigyelhető, hogy mindhárom előadásban fontos az élő zene és az ének.

Az Antigonéról még annyit, hogy az előadás nagyon erősen reflektál a körülötte lévő jelenre, ezért meglepetésként úgy tervezzük, hogy mindhárom városban beépítünk helyi csoportokat is, már csak ezért is érdemes lesz eljönni.

A Töredékek... egy Madridban tartott nemzetközi projektből ered. Meg kellett vizsgálnunk, hogy mi az, ami marad a múltból a test, a hang emlékezetének a szintjén. Mi a kommunizmust és az ügynöki tevékenykedést választottuk akkor. Úgy éreztem, hogy beszélnünk kell erről, tovább kell menjünk ezen a szálon és tőlünk telhetően feltárjuk, annál is inkább, mert az alkotó gárda igen nagy részének nincs közvetlen emléke ezzel kapcsolatban. Így remélhetőleg több generációhoz tudunk szólni egyszerre. A fesztiválon gyakorlatilag nyilvános főpróbákat tartunk, próbáljuk „megedzeni” az előadást, a „hivatalos” bemutatót őszre tervezzük. A fesztiválon résztvevő előadásokról és a programról egyébként folyamatosan töltünk fel infót és képeket a facebook.com/karavanact oldalra.

 

A honlapon az áll, hogy a KaravanAct létrejöttét az A.F.C.N. (Administraţia Fondului Cultural Naţional), valamint a D.R.I. (Departamentul pentru Relaţţii Interetnice) teszi lehetővé. Mások is támogatják a színházi egyesületüket? Másképpen fogalmazva: honnan van pénz színházra, amikor általában a kultúrának elég mostoha a sorsa manapság?

 

A fent említett két intézmény sikeresen elnyert pályázat nyomán támogatja a fesztivált. Azóta még sikerült néhány támogatót bevonni. Az ezt megelőző eseményeink egy része is volt pályázat által támogatva, kisebb-nagyobb mértékben. De sok mindent teljesen önerőből, sokszor saját zsebből, nem csak saját energiából hoztunk létre. Aztán vannak magánszemélyek, cégek, vagy csoportok, akik szintén beszálltak a rendezvényeinkbe. A Kidei Alkotótér például remek partnernek bizonyult az elmúlt másfél évben, nemkülönben a többi egyesület, intézmény, akikkel együttműködtünk. Persze több pénzzel mindig többet lehetne csinálni. De a kultúra sorsa csak addig mostoha, amíg mostohán gondolunk rá. Ha teszünk érte, megváltozhat, és ez gyakran nem függ össze pénzzel. Másrészt, pénz akad. Csak tudni kell utánanyúlni. Ezt sokan csinálják jól.

 

 

 

 

 

Please reload

 CONTACT 

Shoshin Theatre Association

Cluj-Napoca, Romania

shoshin.mail@gmail.com

+40 720 068 419